Miniház, engedélyek, energetika és lakhatási szegénység

2020.11.20

Fontosnak tartjuk a tájékoztatást, az ismeretterjesztést illetve nem titkolt vágyunk változásokat elérni annak reményében, hogy sokkal többeknek legyen reális esélyük az otthonhoz jutáshoz.

A mai Magyarországon nem szabadna nem megemlíteni a lakhatási szegénységet, amikor építésről, építési szabályozásról beszélünk. Azonban az újabb és újabb szabályok, szigorítások, elvárások mintha egy minden tekintetben ideálisan működő társadalmat feltételeznének - ami pedig távolról sem megalapozott feltételezés. Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy az ökológiai tudatosságot nagyon is fontosnak tartjuk, ugyanakkor ahhoz, hogy ehhez a legmegfelelőbb utat találjuk meg, nem szabad elfelejteni honnan is indulunk. Ahogy egy 8 általánost végzett embertől nem várjuk el, hogy tudományos cikkeket olvasson és értelmezzen, de elvárjuk, hogy az emberi együttélés alapvető szabályait betartva éljen, úgy nem várhatjuk el, hogy az emberek 270E Ft körüli átlagjövedelemből olyan lakáskörülményeket teremtsenek, melyhez ennek sokszorosa kell még az elérhető támogatások maximális kihasználása mellett is. De azt elvárhatjuk, hogy lehetőségeihez mérten törekedjen a minél környezettudatosabb életre, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy ez jövőnk záloga.

Tény, hogy nem való mindenkinek miniház, és éppúgy környezettudatos döntés egy már álló épület korszerűsítése - de ehhez gyakran jóval több pénz kell, sok esetben komoly szakértelmet igénylő munkálatok elvégzésére is szükség lehet. Illetve ha ez preferált helyen van, akkor hozzájutni is drága, ha pedig kieső helyen van, akkor azt nem mindenki engedheti meg magának - ha a bejárás olyan költséggel és időráfordítással jár, egyszerűen nem éri meg még az ingatlanba is sokmilliót beletenni, mert lehet, hogy az egyén meghoz egy döntést, de ha váltania kell, a befektetése nem fog megtérülni. Ma pedig egyre nehezebb végleges döntésben bízni, hiszen a világ, s ezzel a lehetőségeink gyorsabban változnak annál, mint ahogy sokszor egyáltalán reagálni tudunk rá.

Mindezek egyre több ember érdeklődését (és a miénket is) fordítja a miniházak felé. Van, akit magasabb szintű tudatosság vezet, s annak ellenére keresgél ebbe az irányba, hogy pillanatnyi anyagi lehetőségei alapján mást is megengedhetne magának, van, akit reális anyagi lehetőségei terelnek ebbe az irányba. És olyan is van, akinek még ehhez is kellene segítség, mert bár volna egy kevés önereje, jövedelme csak minimális hitel felvételét teszi lehetővé, ami ha személyi kölcsön akkor még erre sem elég, lakáscélú támogatott kölcsönként felvehető összeg azonban már megoldaná a problémáját - de az jelenleg ezekre nem vehető igénybe. Így végül, mivel albérlet fizetéshez nem kell jövedelmet igazolni, pedig sokszor az így fizetendő összeg magasabb, mint egy hitel törlesztő részlete lenne az örökségből uzatás vagy kocsi lesz, vagy csak felemésztik a mindennapok, és marad albérletben élete végéig az ember, pedig kiugorhatott volna, és a hajlandóság is meg lett volna.

Ami közös mindannyiukban: hajlandóak kilépni saját és a társadalom által diktált komfortzónából egy élhetőbb élet érdekében. Ehhez azonban jelenleg semmilyen támogatottság - nem csak anyagi, de áttekinthető és jogilag is biztonságot nyújtó lehetőség formájában - sem társul. Ezzel a választással ma egy sebezhető, ingoványos talajra lépünk rá, pedig fenntarthatóság, energiahatékonyság tekintetében (különösen, ha megfelelnek bizonyos energetikai elvárásoknak) az egyénre levetített ökológiai lábnyoma akár kisebb is lehet egy "közel nulla energiaigényű" nagy alapterületű házhoz képest. Miniházból is lehet közel nulla energiaigényűt építeni, itt azonban a fajlagos költség annyira magas lesz, hogy nem biztos, hogy megtérül - bár abban az esetben elgondolkodtató, ha a telepítés helyén nincs energiahálózat ám az élet egyéb lehetőségei adottak.

Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy míg Magyarországon a lakhatási szegénység nem csak létező, de egyre szélesebb csoportokat érintő valós probléma, addig a szabályozásokat egyeztetni kellene a valós lehetőségekkel. Akár differenciálni is, hiszen területi szinten sem lehet ugyanolyan elvárásokat támasztani a potenciálisan megépülő ingatlanokkal szemben. Borsodban például értelmetlen addig elvárni a közel nulla energiaigényű lakóépületeket, míg a valós probléma az, hogy a düledező épületek helyett statikailag stabil, jól záró nyílászárókkal rendelkező fűthető lakóházak építése is álmodozás szintjén van a legtöbbek számára.