A miniház, mint az építészet felelős válasza Földünk életben tartására.

2021.02.28

Talán túlzó és provokatív a cím, de ha ez vesz rá akár csak eggyel több embert arra, hogy elolvassa ezt a gondolatsort, már megérte...

Az építési előírások szigorodása tekinthető éppúgy az építőipar felelős válaszának, de ha kicsit mélyebben megvizsgáljuk, van vele jó néhány gond, kezdve a hazai viszonylatban talán legnagyobbal: azt a technológiát, amivel közel nulla energiafelhasználású otthont lehet építeni, az emberek legalább 80 %-a nem tudja megfizetni, vagy csak egy életre szóló eladósodás árán. Ez bizonyára nagyon jó a gazdaság néhány szereplőjének, s látszólag egy nemes cél érdekében teszi kiszolgáltatottá az átlagembert, de biztos, hogy ilyen életre vagyunk hivatottak? Ez nem jelenti azt, hogy az előírások mindenestül rosszak lennének de alternatíva azoknak is kell akik nem tudják megfizetni ezt...

Ezeknek a modern anyagoknak illetve technológiáknak az előállítása tetemes energiát igényel (épp csak a rálátásunk korlátozott és manipulálható szemben az általunk jól látható és havonta fizetett rezsivel például), és a technológia avulásának hulladéka jó eséllyel veszélyes hulladék kategória, ahogy a forradalmi anyagok nagy részének lebomlási képességeiről, idejéről sem tudunk sokat. Üdvös, ha élettartamuk emberöltőket szolgál ki - illetve üdvös lenne - ha nem szólna bele a fénysebességgel változó trend, azaz semmivel sem valószínűbb, hogy a következő generáció (manipulált) igényeinek meg fog felelni egy-egy ilyen épület. Kiindulva abból, hogy használati tárgyaink élettartama a fogyasztói társadalom fenntarthatóságának mentén egyre rövidebb, komoly illúzióim nincsenek az építőanyagok és energia-hatékony kütyük terén sem - de nyitott vagyok bármilyen HITELES cáfolatra.

A történelem során az épületek mérete társadalmi rangot jelzett, minél magasabban állt valaki az aktuális társadalmi ranglétrán, annál nagyobb, impozánsabb és fényűzőbb ingatlant épített - egyáltalán nem figyelembe véve valós igényeit, a fenntarthatóság gazdaságosságát. Hiszen azt úgysem ő finanszírozta, hanem az alsóbb társadalmi osztály tagjai úgy anyagilag, mint fizikailag (szolgálók tartották rendben, később bejárónő, stb...) Most épp az "egyenjogúság látszatát éljük", azaz elvileg bárki számára elérhető a luxus, és ezt sajnos a legtöbben el is hiszik, s törekednek mindig feljebb jutni nem tanulva az egyre gyakrabban jelentkező gazdasági válságokból és nem mögé nézve azoknak.

De térjünk vissza a mini házakra. Az építészeti, térszervezési ismereteinket latba vetve sokkal kisebb alapterületen vagyunk képesek kényelmes otthont teremteni, s amennyiben az építészetre, mint alkalmazott művészetre is tekintünk, ezek vizuális értéke is egészen kiemelkedő lehet (remélhetőleg nem átesve a ló túloldalára, mert a túlkapások itt sem fognak jól mutatni).

A kicsi méretekből adódóan egy ma már hagyományosnak tekinthető módon üzemeltetett épület valós energia-igénye bőven megfelelne a mostani szigorú előírásoknak amennyiben azt nem az épületre, hanem a benne élők létszámára vetítve jelenítjük meg. Szemléletesen: Ha egy 3 fős család a mondjuk 110 m2-es hagyományos ingatlanából egy ugyanakkora, de az érvényes előírásoknak megfelelő energetikájú új épületbe költözik, vagy egy jól megtervezett és szigetelt 40 m2 alapterületű mini házba, jó eséllyel a havi rezsije mindkét esetben ugyanannyi lesz. De a 110 m2-es ingatlanhoz még 15-25 évig fizet egy jelentős mértékű hitelt, míg a 40 m2-es otthonban élve keresetét az aktuális igényeire, tanulásra, szórakozásra, utazásra költheti, esetleg megtakarítást képezhet. Persze lehet úgy dönteni, hogy az egy gyerek mellé még bevállalnak kettőt-hármat, ezzel a hitel nagy részét átvállalja az állam, de így már a 110 m2-es otthonban sem fognak semmivel sem kényelmesebben élni, mint éltek volna 3-an a 40 m2-ben, ugyanakkor a 3-4 gyermek felnevelése olyan anyagi és emberi energiákat igényel, amire a mai életvitel és szocializáltság csak keveseket tesz alkalmassá. Az pedig, hogy a túlnépesedés kérdéséhez hogyan viszonyul a 3-4 gyerek kérdése, már távolról sem építészeti kérdés, de személyes véleményem az, hogy az 1-2 gyerek is bőven elegendő annak fényében is, hogy ma már jellemzően több pár mond le véglegesen a gyermekvállalásról.

És, hogy miért szavazok a hagyományos építőanyagokra, minőségi épületekre?

Egészen kicsi korom óta úgy nézek az épületekre, hogy mit mutatnának, ha elnéptelenednének, ha elmaradozna a karbantartásuk. (tanulva a történelemből, ez egy folyamatos körforgás, amíg a Földön emberek élnek, állandóan lesznek elnéptelenedő majd újra benépesedő területek) És azok az épületek maradnak víziómban barátságosak, amik vagy vissza tudnak épülni a természetbe, vagy az állagromlásuk inkább csak öregedést, patinásodást mutat semmint szétesést, szeméthegyek keletkezését jelent. Ha egy épület méltó új életet kezdhet hosszabb parlagon heverés után, az jó épület, ha visszabomlik s a helye legfeljebb egy földkupac, vagy kőrakás az is jó épület. Ami kísértet-tanyaként úgy marad, mert a bontása, elszállítása nem gazdaságos, vagy az alkotóelemei bár elszállításra kerülnek, de szemétként végzik, az rossz épület. Egy pici épület, még ha rossz épület is és idővel bontódik, kisebb teher a Földnek mint egy nagy. De azért ideális esetben jó épületek épülhetnek, hiszen mivel kicsi, sokkal többeknek megfizethető a minőség.

Hogy megkapják-e a kis épületek a zöld utat, az ma még nagy kérdés, de az mindenképp jó jel, hogy az érdeklődés irántuk egyre nagyobb.